Palágyi Gergely vagyok, a Dunaújváros melletti Nagyvenyimről. Első ugrásom 2009. május 16-án volt a kisapostagi reptéren. Már nagyon régóta készültem rá. Nagyvenyimről, a házunk teraszáról lehet hallani a helikopter "zaját", valamint látni az ejtőernyősöket. Először leginkább a helikopterezést szerettem volna kipróbálni, de aztán láttam egy videót egy kisapostagi ugrásról. Akkor eldöntöttem, hogy mennem kell. Mivel az ihlet valamikor télen jött meg, ezért tavaszig várni kellett. A harmincadik születésnapom március 16-án van, gondoltam ez lesz aztán a felejthetetlen szülinapi ajándék. Pont 2 hónap telt el, és kint találtam magam a reptéren. Azt nem tudtam előre, hogy ki lesz a tandempilótám, de a sors gondoskodott a legjobbról: Kovács János.
Június 6-án ugrottam életem első tandemjét Dunaújvárosban Cserpák Csabával. Ahogy a videón hallhatjátok "kurva jó" volt...
Alig várom a következő alkalmat. Láttam egy nagyon jó videót a youtube-on, ahol egy Olivér nevű srác a hátára veszi a pilótát és kiszaladnak a MI-8-ból… LEGKÖZELEBB OLYAT AKAROK ÉN IS!!! Ki van próbálva: 90 kg-ot elbírok! Csak az a baj, hogy közel 2 m vagyok és félő, hogy a pilóta be ne verje a fejét az ajtófélfába és úgy essünk ki, hogy ott van elájulva egy "sas" a hátamon...
Egy győztes háború
Tulajdonképpen a mérhetetlen szabadságvágyam vitt rá e szörnyű tettre. Rettegtem a magasságtól, a gondolatától is, hogy elhagyjam a biztos talajt a lábam alatt. De hát az élet tele van kihívásokkal, és én nagyon utálom, ha bármi korlátoz a szabadságomban. Az, ha az ember valamitől fél, az a legdurvább korlátozás. A rettegés börtön. Béklyó. Az én szabad lelkem ezt nem viseli el. Szóval “le a félelemmel, én akarok lenni az úr a testemben” felkiáltással felemeltem a telefont, és bejelentkeztem az ugrásra. Ez volt az első nyertes csatám a harcban, és máris oldódott a félelem.
Vass Csaba vagyok, 29 éves. 2009. április 5.-én, egy régi álmom teljesült…
Reggel óta a Tankcsapda Szabadon című száma járt a fejemben (fújom a szárnyalás dalát, érzem a lét lehelletét...). A reptéren színes ruhákba öltözött ejtőernyősök készülődtek a következő ugrásukhoz. A hangulat laza volt, csak én éreztem feszültnek magamat.
Rizsavi István vagyok 43 éves Budapesti kerékpárműszerész! Engem is régóta a bűvkörébe szippantott a repülés, és a hozzá kapcsolódó minden tevékenység. Már a sorkatonai szolgálatom alatt vonzódtam az ejtőernyőzés iránt, de ott valahogy elkerült a szerencse, hogy igazi ejés legyek.