Tandem.hu
Tudatos Tandemugrók Oldala

Tandemugrásom - Leiti Szilvia

Written by  Leiti Szilvia péntek, 17 október 2008

Leiti Szilvia vagyok,a dunaújvárosi repülőtéren immár egy hónapja büfés és gondnok. Igazából a repüléssel,már 20 éve jó barátságban vagyok. Most 2008 okt. 11-én ugrottam életemben először.

Ebben az eltelt egy hónapban nagyon sok kedves és új embert ismertem meg az ejések közül. Nagyon izgatott milyen lehet az ugrás... Ugye a büfében a többség megfordult már, mindig vidám és kedves fickók lányok jöttek mentek, érlelték bennem az elhatározást. Páran mondogatták is, hogy gyere ki ugrunk stb., de általában ennyiben maradtunk. Míg el nem jött az ominózus péntek este, hol másutt mint a büfében.

leiti-szilvia-1.jpg

Ott volt az egyik nagy kedvencem a tanulóival alias Kojak. Őt pár hónapja már kiszurtam magamnak mint lehetséges "áldozatot". De akkor még nem ismertem csak egy hangot hallottam az épületben és oda kellett mennem megnézni kinek van ilyen kellemes orgánuma. (Bocsi Kojak!) Úgy voltam vele, hogy ennek az embernek még azt is elhinném,hogy a meleg szobában kell hóembert építeni, olyan az orgánuma.

leiti-szilvia-2.jpg

Vissza a péntekhez. Büfé, Kojak, tanulók. Elrendezték ugrás után a papírokat és picit beszégettünk. Én félpoénosan mondtam neki, látod még mindíg nem ugrottam! Erre Ő -oké akkor holnap! -igazából nem hittem el mert páran már ígérték, de reggel megint mondta akkor majd jövök és bezársz,megyünk ugrani.

Délután tényleg jött, -zárhatsz megyünk a következő géppel, Sanyi kamerázni fog! Én ugráltam mint egy gyerek, az ajtóra kiírtam -UGRÁS MIATT ZÁRVA!

Gyors öltözés, magyarázás mi lesz, hogy lesz stb. Sokan odajöttek szurkoltak, én vigyorogtam ugráltam, nagyon az intelmeken kívül nem fogtam fel semmit! Megint Bocsi Kojak! A helikopter felől már várt minket a Sanyi, a pilóták is integettek, a gépben döbbenten néztek rám páran, de kedves volt mindenki. Volt aki puszit dobott, más aki a szemüvegemen igazgatott...

leiti-szilvia-3.jpg

A repülés fura volt, sok starttal a hátam mögött is nagyon gyorsan magasan voltunk. Mikor szólt a kellemes hang gyere ülj az ölembe készülünk, akkor kezdtem el felfogni, hogy tényleg ugrani fogok! A Sanyi szólt, hogy ordítsak kiugrásnál, vagy sikítsak, de én úgy gondoltam kemény csaj vagyok, dehogy sikítok! Hát, ezt én akartam, nem kényszerített senki! Elindultunk az ajtó felé na, itt már nincs visszaút... A cipőm orra már kiért ekkor ösztönösen megfogtam a kötelet erre a kellemes hang megszólalt mögöttem - Na ezt nem kéne! És levette a kezem, fogjam a hevedert és guggoljak le! - Na gondoltam magamban ez bolond, ha én most itt leguggolok akkor kiesek a gépből!! :) Ez lett volna a cél, ugye?! Hát engedelmeskedtem, gondolom sután, mert akkor már remegett a lábam. De mire észbe kaptam már kinn is voltunk.

Őszintén azt hittem meghalok, nem kaptam levegőt ekkor jöttem rá a Sanyi miért mondta, hogy ordítsak. Integetés a Sanyinak a kamerába, és mérges voltam, hogy én az életben maradással küzdök, ő meg vigyorogva pörgött körülöttünk, mint a hátára fordult Tini-Ninja teknőc. A zuhanás maga is csoda, de nekem fura volt, mivel nehezen kaptam levegőt, bár az utasítást betartottam és néha oldalt fordítottam a fejemet így kaptam levegőt. Ez az érzés ahogy jött, egyszercsak megszűnt, kinyílt a kupola.

leiti-szilvia-4.jpg

Az a csend, az a lebegés szerű állapot, elmondhatatlan ezt csak átélni lehet leírni nem. És megszólalt mögöttem a kedves hang is! Na akarod irányítani? Ááá én most csak élvezkedek! Akkor pörögjünk! Oké!! Másik irányba is! Az is fantasztikus. Kérdeztem merülünk egyáltalán, vagy csak lebegünk? Eszméletlen volt! Mondtam - én még így nem láttam a repteret! - Nem láttad felülről? - De több százszor, csak így nem! A levegőben lógva! Kalimpáló lábakkal!

leiti-szilvia-5.jpg

Sajnos közeledett a föld. Kellemes hang - Látni akarom végig a cipőd orrát! Ahogy megbeszéltük! És már puhán, finoman ültem is a fűben... Hihetetlen élményt kaptam! A Sanyi szavait nem fogom sosem elfelejteni "Ez már a tiéd, csak a tiéd! Ezt soha nem veheti el senki" Ez így van ez az enyém! De az is igaz, szerintem ezt csak ŐK adhatták nekem! KÖSZÖNÖM KOJAK!!! ÉS KÖSZÖNÖM SANYI!!!

© 2017 Tandem.hu
Készítette: tarhely.hu