Több extrém dolgot is kipróbáltam már…olyanokat mit a Bungee Jumping és a Rafting! Szeretem az autó- és motorsportot! Rendszeresen járok szlalom versenyekre…na ne gondoljátok ,hogy csak nézegetni megyek ki! ;) Ezek mellett még szorgalmasan motorozom is! Bár ott még nem mentem 200 felett! ;) Szóval nem áll távol tőlem a sebesség …a lóerő…és most már a „gyorsulás” sem!
Történetem az említett „szülinapi ajándékkal” kezdődik! Miután tudatosult bennem, hogy nincs menekvés…határtalan izgalom töltötte be napjaimat, mire végre elérkezett a várva várt dátum…2009.08.21. az első és biztos, hogy nem az utolsó tandemugrásom napja! Mivel Szombathelyen lakom és Kaposújlakra tartottunk…ezen a napon elég korán kellett kelnem. Igaz ez csak nekem tűnt korainak, mert egész éjjel izgatottam vártam az indulás időpontját! Az út 2 órát vett igénybe.
Szép kényelmesen kocsikáztunk a kijelölt reptér felé és egyáltalán nem izgultam mindaddig, míg meg nem láttam a repteret és az ott lévő…számomra „kis” gépeket! Tudnotok kell, hogy én „nagyhoz” vagyok szokva! :D Ejnye bejnye milyenek vagytok…utasszállítóra gondoltam!!!
Behajtottunk a reptérre, ami akkor már csak úgy nyüzsgött a különböző „színes” egyéniségektől! Volt aki épp akkor landolt és volt aki épp most készülődött.
A nagy tömegben könnyen megtaláltuk az emberünket Sziklai Zsoltot (Nlyál) akivel a párom korábban megbeszélte az időpontot! Szívélyesen fogadott bennünket és bemutatta a tandempilótámat Kiss Györgyöt (Kojak)!
Színpatikus volt első látásra, ami ugye elég fontos akkor, amikor hamarosan Rá bízom majd az életem! Épp akkor szállhatott le ,mert miután bemutatkozott megkért bennünket, hogy kicsit várjuk míg összehajtogatja az ernyőjét és utána mindent elmond és felkészít az ugrásra. Mondtam is neki, hogy csak nyugodtan…nem kell elkapkodni azt a hajtogatást…csak rendesen kinyíljon! Persze vicceltem…tudtam ,hogy vigyázni fog majd„magunkra”…hisz profi tandempilóta! De azért a szemem a pályán volt….és persze végigkísértem a hajtogatás művészetét is! ;)
Gondoltam azért egy kis „feszültségoldó” nem ártana és párommal meglátogattuk a helyi büfét, ahol a pultoslány nagyon kedves volt és ajánlott valami finomat! Ezek után már nagyon gyorsan pörögtek az események, nem is volt időm izgulni. Kojak hozta az overallt…ami elég érdekes színben pompázott…tán hogy jobban lássanak majd, ha szétterülök a füvön??? :D Pirosat szerettem volna!!! Megígértétek, hogy legközelebb az lesz! Úgyhogy készüljetek!
Belebújtam a kis ruhába és Kojek „felszerszámozott”. Mindent alaposan elmondott és elmutogatott mit kell tennem a zuhanás alatt! Egyszerűnek tűnt és mellette biztonságban éreztem magam! Kamerásom és fotósom is Nlyál lett, aki szintén gondoskodott arról, hogy a készülődés jó hangulatban teljen el. Folyamatosan vette készülődésem minden pillanatát és még apróbb kérdésekkel is „zaklatott” Párom kicsit távolabbról fotózott és láthatóan ő is nagyon izgatott volt! Minden készen állt az induláshoz…séta a géphez…mint egy „atomhangya” úgy néztem ki….már a fotókat visszanézve! Sokan szálltunk be ebbe a kis gépbe, de csak mi voltunk tandemes ugrók a többiek már gyakorlott ejtőernyősök voltak. Felszállt a gép és engem határtalan nyugalom töltött el, láttam a profi csapatot és tudtam, hogy jó kezekben vagyok! A gép zúgásától alig lehetett hallani valamit, de azért mi végigbeszélgettük a felszállást és olyan gyorsnak tűnt az ugrási magasság elérése ,hogy egyáltalán nem volt idő a „pánikba” esésre! 2000 méternél Nlyál megkérdezte, hogy hogyan érzem magam….természetesen nagyon jól éreztem magam! Kis filmezés…fotók az utókornak…és tovább emelkedtünk! Kis idő elteltével összekapcsolódtunk Kojakal és felkészülten vártuk, hogy sorra kerüljünk.Elértük az ugrási magasságot…4400m volt úgy emlékszem…még mondták is a fiúk ,hogy kaptunk egy kis plusz magasságot!
Kinyílott az ajtó és innentől minden pillanatok alatt zajlott le…..először a singli ernyősök ugrottak, de szinte fél perc alatt kiürült a gép én meg már csak arra lettem figyelmes ,hogy mi is az ajtóban állunk. Érdekes ugráspozíciót találtak ki nekem a fiúk! Kojak háttal állt az ajtóval, szóval én befelé nézve „lógtam”rajta és szemben velem Nlyál kapaszkodott belém és így filmezte le a kiugrás minden pillanatát! Időm sem volt az izgulásra, mert mindez pillanatok alatt zajlott le és már kint is voltunk!
Egy kis hátrabukfenc volt azt hiszem….mert be kell hogy valljam, ezt nem nagyon érzékeltem :D, aztán már „irányba” is álltunk és láttam magam alatt a felparcellázott mezőket és a nagy semmit! Minden olyan távolinak tűnt és egyáltalán nem éreztem, hogy közelebb kerülnék a földhöz! Azt hihetnétek, hogy félelmetes volt… én is arra számítottam, hogy majd kiszakad mindenem a zuhanással járó gyorsulástól….de nem így történt! Fantasztikus élmény volt…mintha nem is zuhannánk, csak ott lebegnénk valahol ég és föld között és soha sem érne véget …szemben velem Nlyál videózott és én nem bírtam abbahagyni a vigyorgást! :D Azt hiszem a motorozás jó tréning volt, mert a szembeszél abszolút nem volt zavaró számomra. Volt egyáltalán??? :D 1 perc szabadesés után egy kis rántást éreztem…nyílott az ernyő és lelassultunk…Nlyál zuhant tovább….biztos hamar le akart érni, hogy felvegye a landolásom is! :D
Kojak gratulált, hogy túlvagyok az első „szabadesésen” és kérdezte, hogy milyen volt és hogyan érzem magam így a zuhanás után….KIRÁLY volt mondtam, hisz ez nem lehet szavakba önteni egyszerűen át kell élni! Mint annyi minden mást az életben…amíg nem tapasztalod a saját bőrödön úgysem fogod megérteni miről beszél a másik!
Aztán a megbeszéltek szerint kényelembe helyeztem magam a hevederben, hogy nyugodtan tudjuk ereszkedni. Kojak egy két kanyarral és pörgéssel színesítette ezt a fázisát az ugrásomnak és meg kell hogy mondjam a „ dugóhúzó” nagyon ott volt a toppon!!! Köszönöm!!! :D Sajnos hamar elérkezett az idő mikor Kojek mondta, hogy készüljek fel a földet éréshez….ez is nagyon fontos az ugrás végén…ne feledjétek el, mert könnyen meg lehet sérülni. A tandempilóta nem viccből mondja, hogy fel kell húzni a lábakat!
Én persze mindent a megbeszéltek szerint csináltam és csak úgy lazán siklottunk bele a PUHA zöld gyepszőnyegbe! Nlyál már ott várt bennünket, filmezett, fotózott és gratulált első tandemugrásomhoz! Megkérdezte lesz-e folytatása? Természetesen lesz! Megígérte a „piros” overállt is…úgyhogy muszáj lesz mennem! Na nem csak ezért megyek!
Természetesen a Párom is már ott várt a landolási helyen! Egy csók volt a jutalom, hogy ilyen fasza csaj vagyok…és természetesen mindketten örültünk ,hogy túléltem! Talán még arra is rábeszélem, hogy a következő alkalomkor már Ő is ugrik egyet!:) Jó úton haladok és nagyon jó érveim vannak, hogy belássa ezt az élményt neki is át kell élnie!!! ;)
Ezek után, már csak a videót vártam türelmetlenül…nagyon türelmetlenül…de megérte a várakozást a fiúk szuper kis filmet dobtak össze nekem! Eszméletlen volt végignézni újra és újra a zuhanásom és mindig elkap az érzés ,hogy máris indulnék vissza a következő ugrásra!!! Ebben sokat tudnátok segíteni! ;)
Köszönöm a profi szervezést és kivitelezést! Nagyon jól éreztem magam Veletek! Kojek köszönöm ,hogy épségben lehoztál és vigyáztál Ránk! Remélem jó utas voltam!? :) ;) Még látjuk egymást ebben biztos vagyok!!!
Ui: A sorsolásnál légyszi vegyétek figyelembe, hogy 8 általánossal ezt a beszámolót sem volt kis teljesítmény megírni!!! :D