Mivel mindig féltem a hullámvasút tetején, meg általában az olyan helyzetektől is, amit nem én kontrollálok, ez jó lehetőségnek tűnt arra hogy legyőzzem önmagam. Rövid gondolkodás után körbejártam a témát, és eldöntöttem, hogy erre van most szükségem :) Ha már különleges élmény, gondoltam nem csak egy órát szánok rá, hanem leutazok előző nap és kiveszem a részem a csapat estéjéből is. Megnéztem az utolsó landolásokat szombaton, majd meghallgattam sok sztorit és este csatlakoztam az összejövetelhez. Mit mondjak, szürreális élmény volt: ott volt szörföscsávó, szupermen, rasztaarc, Túrórudi, Dr House és Kojak, többek közt :)
Egy idő után elkezdtem feszegetni, hogy kivel is fogok ugrani másnap, hogy legalább kicsit megismerhessem azt, akire az életemet bízom. Erre poénból (akkor legalábbis azt hittem) rámutattak 2 eléggé kétes alakra... Másnap aztán kiderült, hogy még meg kell várni, míg fölébrednek a delikvensek, ha ez nem jön össze fél 10-ig, akkor b terv. Nagy nehezen megérkezett a pilótám is, szörföscsávó.... tehát nem vicc volt :) Ekkor még a kamerás sehol, de megbeszéltük, hogy inkább tegyünk úgy, mintha minden az irányításuk alatt lenne, úgy mégiscsak jobb lesz nekem...
Mikor mindenki megérkezett, igen jó hangulatú 5 perces felkészítés következett, így szerencsére minden kétségem és aggodalmam eloszlott - ezek biztos nagyon profik, ha 10 perccel a felszállás előtt ráér mindent elintézni. A gépen folytatódott a móka-kacagás, így tényleg felejthetetlen lett az alkalom. 4000 m helyett sikerült 4200-ra is felmenni, biztos ami biztos. Mikor aztán összecsatolva az ajtó felé kezdtünk totyogni, kezdtem fölfogni, hogy most aztán tényleg eljön az a pillanat, amitől azért előző éjjel leizzadtam: hason kidőlni a semmibe, egy még teljesen működő repülőgépről...
Ahogy sejtettem, eljött a teljes pánik és görcs, mintegy 5 másodpercig, amikor elkezdtünk zuhanni- szerencsére ekkor nem látszik az arcom a felvételen :) Utána rájöttem, hogy akkor már érdemes kihozni a legjobbat a helyzetből, és akár élvezhetném is a zuhanást. Ismét jól jött rasztaarc kellemesen ellazító marháskodása, így szinte pár pillanatnak tűnt az egész szabadesés... utána ernyőnyitás, és mintha szálltunk volna a föld fölött. Erre a részre nem is készültem előtte, mert inkább a szabadesés foglalkoztatott, de ez talán még különlegesebb élmény volt.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy ezt megcsináltam, és úgy sejtem, hogy azért ilyen fanatikusak a csapat tagjai, mert ez tényleg egy iszonyatos szabadságérzést ad, és lehetőséget az itt-és-most megélésére. Akkor még azt mondtam bizonytalanul, hogy nem valószínű hogy újra ugranék, de mostanra már azt mondanám, hogy nyuszi voltam, és simán kipróbálnám a szaltózva ugrást és az ejtőernyő irányítását is :)
Köszönöm Srácok, Zsííír volt !!!