Egy győztes háború
Tulajdonképpen a mérhetetlen szabadságvágyam vitt rá e szörnyű tettre. Rettegtem a magasságtól, a gondolatától is, hogy elhagyjam a biztos talajt a lábam alatt. De hát az élet tele van kihívásokkal, és én nagyon utálom, ha bármi korlátoz a szabadságomban. Az, ha az ember valamitől fél, az a legdurvább korlátozás. A rettegés börtön. Béklyó. Az én szabad lelkem ezt nem viseli el. Szóval “le a félelemmel, én akarok lenni az úr a testemben” felkiáltással felemeltem a telefont, és bejelentkeztem az ugrásra. Ez volt az első nyertes csatám a harcban, és máris oldódott a félelem.
Vass Csaba vagyok, 29 éves. 2009. április 5.-én, egy régi álmom teljesült…
Reggel óta a Tankcsapda Szabadon című száma járt a fejemben (fújom a szárnyalás dalát, érzem a lét lehelletét...). A reptéren színes ruhákba öltözött ejtőernyősök készülődtek a következő ugrásukhoz. A hangulat laza volt, csak én éreztem feszültnek magamat.
Rizsavi István vagyok 43 éves Budapesti kerékpárműszerész! Engem is régóta a bűvkörébe szippantott a repülés, és a hozzá kapcsolódó minden tevékenység. Már a sorkatonai szolgálatom alatt vonzódtam az ejtőernyőzés iránt, de ott valahogy elkerült a szerencse, hogy igazi ejés legyek.
Sziasztok, gondoltam megosztom veletek én is tandemugrásos élményemet!
Kárpi Szabolcs vagyok 20 éves főiskolai diák, a tandemugrásom az agyamban néhány éve született meg, először csak anyuékat kértem, hogy egész évben nem kérek semmi ajándékot de had menjek már el egyet ugrani :)
Leiti Szilvia vagyok,a dunaújvárosi repülőtéren immár egy hónapja büfés és gondnok. Igazából a repüléssel,már 20 éve jó barátságban vagyok. Most 2008 okt. 11-én ugrottam életemben először.