Az életem azóta ha fizikailag nem is, de pszichés és mentális síkon teljesen megváltozott. Bár az  "írókám" nem valószínű hogy túl jó, de a motivációm a további ugrásokhoz oly erős, hogy egy ajándék ugrás reményében felvállalom az esetleges "leégést" is ezen írásommal.

A történet még 2007-ben kezdődött. Kolléganőm a Szatymazi Repülőnapon teljesítette régi vágyát  egy tandemugrással. Utána következett a szokásos fülig érő száj, valamint a DVD boldog-boldogtalannak való mutogatása kb. 2 héten át. Hát ezt a DVD-t én is megnéztem vagy háromszor. A bogárka szépen belém fészkelt. Aztán amikor a Németországban élő húgom is ugrást kapott ajándékba a párjától már nem állhattam meg, hogy ne mutassam ki irigységemet. Gabi megkérdezte: Miért, te is kiugranál?
Ezt követően szépen alattomban felvette a kapcsolatot az én munkatársammal egy netes közösségi oldalon, tanácsát kérve a szegedi lehetőségekről.  A névnapomon, október 23-án  egy kedves férfihang hívott telefonon, miszerint szeretne nekem átadni valamit...   A „valami” egy tandemugrás ajándékutalvány volt Gabitól és Jerrytől.

A "kivitelezésre" különféle okok miatt csak idén júliusban adódott lehetőség, ekkor azonban a Tandemszeged Team egész üzemnapot tartott Szatymazon,  Dóra kolléganőm ugyanis a fél családját leugrasztotta az égből . A gép pilótája Csorba József , a tandempilóta Kiss Róbert, a légioperatőr Hrabovszki Krisztián volt.

Bevallom előtte egy hétig féltem. Egyszer még álmodtam is valami zavarosat az ugrással kapcsolatban. Az első tandemutas Dóra öccse volt. Ekkor engem pánikhangulat fogott el, szájszárazsággal és szívdobogásérzéssel kísérve. Aztán attól a pillanattól kezdve hogy odaléptem Robihoz a földi felkészítésre, minden rossz érzésem elpárolgott, olyan magabiztosság, nyugalom, erő és kedvesség sugárzott belőle.

Az ég  aznap szemet gyönyörködtetően kék volt, hófehér felhőkkel, szikrázó napsütéssel, a megelőző napok esőzéseit követően. 1500 méter tájékán fodrozódtak a felhők, csodaszép tejszínpamacsokként. Az ugrási magasság eléréséig kb. 20 percet sétarepültünk a Cessna padlóján ücsörögve, közben Robi mutatta hogy hol és mit láthatok. Már ez is nagyon nagy élményt jelentett! Mikor 3000 méternél kinyitották a gép ajtaját, irdatlan erejű hideg szél vágott be. Krisz kilépett a „platni” szélére, s ott fityegve várta Robi jelzését. Mi szorosan összekapcsolva kiaraszoltunk, ez lent sokkal bonyolultabbnak tűnt, fent minden olyan egyértelmű volt. Pár pillanat és zsupsz!

Nagyon más volt, mint ahogyan képzeltem. Elmondhatatlan, leírhatatlan, szavakkal nem kifejezhető! Éreztem egy bukfencet, a vállveregetést,  hogy kitárhatom a karjaimat, és az irdatlan erőket amik hatalmukba kerítettek: a gravitációt, a levegő ellenállását, ahogy süvítünk lefelé miközben tép a szél. Azután Robi nyitotta az ernyőt, hatalmas rántás, mintha felfele indulnánk, közben Krisztián zuhant tovább. A szél hangos süvítését felváltotta a végtelen csöndesség, csak az ernyő susogott néha valamit barátságosan.

Robi megmutatta hogyan irányítható az ernyő, megkérdezte szeretnék-e kicsit figurázni. Sajnos akkor nem szerettem volna. Következőleg már nem hagyom ki az biztos!

Néhány perc csodálatos repülés a madarakhoz hasonlatosan, nagyon szép kilátással, majd sima, puha földet érés, nadrágféken következett.

Úgy emlékszem semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak hogy nagyon jó volt, nagyon jó volt és hogy köszönöm!!!  Élveztem, hogy az egész napot a reptéren tölthettük, láttam az ernyőhajtogatást, hogy hogyan dolgoztak a fiúk. Ez valóban egy „Beautiful Day” volt, ahogyan Krisz találóan aláfestő zenének tette a DVD-re a U2 egyik számát.

Azóta minden nap gondolok rájuk és a szabadesésre, rengetegszer megnéztem a filmet, ejtőernyős honlapokat böngészek a neten, külön borítékot nyitottam a következő ugrás költségének gyűjtéséhez és reménykedem , hogy egyszer lehetőségem lesz tanfolyam végzésére is.

Ja és egy bónusz utóhatás: vagy két hétig elegendő volt az ugrásra gondolnom (márpedig ezt igen gyakran tettem) ahhoz hogy újabb és újabb adrenalin, noradrenalin és endorfin löketek jussanak a vérembe.  A máj ilyenkor a zsírsejtekből glükózt képez, hogy legyen energia az izmok részére a „harcolj vagy menekülj” reakció kivitelezéséhez. Az első héten 4, a másodikon 2 kg-ot fogytam, így aztán most mindenki mondogatja, hogy milyen csini vagyok, ami simogatás a lelkemnek.

(hihi)

Napokig   vigyorogtam, táncikáltam, énekeltem, a gyerekeim meg nevettek rajtam. Hát ennyi dióhéjban. Köszi , ha volt türelmetek végigolvasni egy lökött tyúk áradozását!

Ha lehet sorsoljatok ki! Csodálok és tisztelek minden ejtőernyőst a nem mindennapi  szellemi, lelki és testi felkészültségéért!

Szeged, 2008-09-16